Itt voltunk
Húzás ki a levegőre!!!
2011. 01. 15. Az év első túrázása
Tavaszias időben indultunk Hűvösvölgyből, a Gyermekvasút végállomásától. Első célpont a Kis-hárs-hegyi kilátó. Mire elértük kellemesen kimelegedtünk. A közepesen erős szélben ingott alattunk a kilátó, ezért gyorsan továbbmentünk a Nagy-hárs-hegyi (Kaán Károly) kilátóhoz. A látvány csodálatos. A "szomszéd" hegyen láthattuk a következtő célpontot, a jános-hegyi Erzsébet-kilátót. Megküzdöttünk a szintkülönbségekkel míg felértünk a kilátóhoz. A szél majdnem levitt minket. Innen a Libegő alatt csúszkáltunk-botladoztunk lefelé egy jelzés nélküli ösvényen. Körbejártuk a Tündér-sziklát, ahol "Jönnek újak". (https://www.youtube.com/watch?v=OQ6UPYNx78o) Beküzdöttük magunkat a városba, és szégyen szemre villamossal jutottunk vissza a kiindulási ponthoz.
Képgaléria:
2011. 01. 28. Várséta
Péntek délután metróval megérkeztünk a Batthyány térre, ahol a gyönyörűen kivilágított város fogadott minket. Sok látványos épülettel tarkított zegzugos utcácskákon és tereken keresztül feljutottunk a Halászbástyához. Szinte egyedül voltunk, így mindent alaposan meg tudtuk nézni. Mátyás-templom harangjait körbejártuk, megkocogtattuk. A Várban tettünk egy nagy sétát, ahonnan a (hideg) téli várost megcsodálhattuk. Megmosolyogtuk Gellért és Margit siklókat, az Alagút bejáratát, a 0-s km követ, az oroszlánokat. Dunaparton mentén jutottunk az Erzsébet-hídig, ahol átfázva lemondtunk róla, hogy a Gellért-hegyet is megmásszuk. Sebaj, majd legközelebb! Pesti oldalra tartva szembesülhettünk a város szépségeivel és hiányosságaival is. (Lezárt járda!) Néhány nevezetes épület megtekintése után metróra szálltunk.
Képgaléria: https://picasaweb.google.com/112467685632114532523/Varseta?authkey=Gv1sRgCOLstrOljpan8gE#
2011. 02. 12. - Visegrád
Szombat reggel 8-kor rajtoltunk a Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete által rendezett Görgey Arthúr Emléktúra városismereti barangolás (kb. 10 km) rendezvényen. A Fellegvár felé haladva elértük az Mátyás király szobrot, ahol az első kérdésre nyomban választ is adtunk. A Salamon-torony felé haladva felnéztünk többször is a várra, ahol a sziklákon ugráló-szaladgáló muflon-csordát láttunk. A torony tövéből majd elfújt minket a szél, de nem hagytuk magunkat! A Görgey-bérc felé haladva ránk sütött a nap, de a meredek emelkedők és a mély sár utunkat állta. „Hopp megvan a második válasz!” A sípályát kerülgetve megtaláltuk a 10. táblát, mely a következő választ rejtette. A pálya jegén csúszkálva keresgettük a kijelölt utat, amit nem volt könnyű meglelni, majd a látványban gyönyörködve és a széllel dacolva útra keltünk a Zsitvay-kilátó felé. Itt ismét választ kaptunk. A Fellegvár felé vettük utunkat, némi sárban dagonyázás után oda is értünk. Megkerülve a várat a Kálvárián és egy-két zegzugos utcácskán keresztül visszaértünk a kiindulási ponthoz. Zsíros kenyér, meleg tea és édesség várt minket.
Képgaléria:
2011. 02. 26. - Vár a Szarkavár!
Terveink szerint solymári barangolással egybekötött vártúráról szólt a nap. http://www.solymar.hu/hu/turista_-_latvanyossagok Solymár főteréről indultunk napsütésben, csípős hidegben. Úton a Szél-hegy felé lefényképeztük Tersztyánszky Ödön emlékművét. A Golgotán béke és nyugalom fogadott minket, valamint a hiányzó stáció képek. Helyreállítás után visszajövünk. Utunkat az Ördöglyuk-barlang felé vettük. Az utcákon kanyarogva elértünk a Zsíros-hegy lábához, majd onnan felvánszorogtunk a Zsíros-hegyre. Letérve az útról egy ösvényen értünk a hegytetőre. A térképünkön nem létező kék barlang jel nem vezetett sehová, így a helyi kirándulók segítségét kértük a barlang megtalálásához. Nem tudtak segíteni, de a környék legszebb dombját, a Kopasz-dombot megmutatták, mi pedig megmásztuk. A táj megcsodálása után a Bányász-emlékműhöz mentünk, ahol táblát megint nem találtunk, de a csillesor látványos volt. (Ez már Nagykovácsi!) A zöld jelzésre rátalálva elindultunk ismét a barlang felé. Szembe jöttek a „Zöld 45/30/20” teljesítménytúrázói, hegynek fel, kipirulva, lihegve. Jó utat! A zöld barlang jelzés elvezetett az Ördöglyuk-barlang egyik bejáratához, ahonnan ismét lélegzetelállító látványban volt részünk. Az erdőn keresztül vágva egy régi kőfejtőhöz érkeztünk, majd a zöld jelzésre visszatérve Kerek-hegy felé indultunk kilátóban reménykedve. A helyét megtaláltunk, körbenéztünk, megmászásra váró hegyeket láttunk. Időhiányában a főtér felé vettünk utunkat, szétváltunk célirányos cammogókra és Kálvária felé kirándulókra. Utóbbi út meredek, izgalmas, sziklás, csúszós volt. A főtér minden nevezetességét (12 db) lefényképeztük és autóval a Szarkavárhoz gurultunk. 2011-es vártúra első pontját ezzel teljesítettük. Kis időt a várban töltöttünk, majd utunkat hazafelé vettük.
A nap folyamán hóval, sárral, napsütéssel, és nagyon-nagyon kedves helyiekkel találkoztunk.
Képgaléria:
2011. 03. 12. Börzsöny, Királyrét
Résztvevők: Edit, Gyuszi, Pepe
Típus: magán
Az útvonal fontosabb állomásai: Királyrét – Magas-Tax (turistaház) – Nagy-Hideg-hegy – Suta berek – királyréti tavak.
Leírás:
Szép napsütésben, még alkalmanként hűvös időben és havas tájon, nagy szintkülönbségekkel megbirkózva, gyönyörű tájakkal és sok kirándulóval megtűzdelt, tartalmas kirándulást tettünk. Szép volt az éledező erdő, a méltóságteljes ragadozó madarak keringése és vijjogása.
Odafelé a piros jelzésen megkerültük a Magas-Taxot (előtte egy hatalmas, kidőlt fa mozgatta meg a képzeletünket), a turistaháznál álltunk meg pihenni. A ház környékét rendbe rakták, tisztaság és mindenféle sportolási lehetőség fogadott minket. A kék + jelzésen mentünk tovább, a Nagy-Hideg-hegy előtt visszafordultunk, és a Bagoly-bükki-völgyet a kék O jelzésen haladva kerültük meg. Nagy volt a sár, előttünk favágók dolgoztak (láttunk is néhány rendkívül tanulságos munkafolyamatot). Az utakat tönkretették, de nem nagyon tudtunk letérni a magas partoldal miatt. Elhaladtunk a bajdázói kőbánya és a Petőfi-forrás mellett, de a Bajdázói-tónál és a Királyréti-tónál már bőven találkoztunk a városból kirándult, amatőr turistákkal.
Végül egy Pepe-féle hot-dog zárta hivatalosan a túrát.
Hazafelé ismét megállapítottuk a környék szépségét (amelybe belefér a naszályi kőfejtő csillesora is).
Képgaléria:
2011. 03. 26. Ráckeve (Ács Károly Emléktúra)
Résztvevők: Edit, Gyuszi, Dóri, Szandi
Típus: Ács Károly Emléktúra
Az útvonal fontosabb állomásai: Ráckeve, Ady Endre Általános Iskola – Ráckevei-Duna – Észak-Ráckeve – mezőgazdasági területek – Nagy-Duna-gát 2. ellenőrző pont – Nagy-Duna-gát 3. ellenőrző pont – Dél-Ráckeve (városnézés) – Ráckevei-Duna – Iskola
Összesen 16 km (+ városnézés)
Leírás:
1. szakasz: Szép térről indultunk. A nagy ötlethez (a Csepel-sziget átszelése Dunától-Dunáig) napsütéses, alkalmanként meleg idő társult. (Mindannyian leégtünk a túra végére.) Ráckeve régi város, a főútról közvetlen lejáratokkal a Duna-partra. (Edit kb. itt, az első 200 méter után fáradt el először.) A város átszelése után mezőgazdasági területen haladtunk. Sok látnivaló nem volt (madarak, fészkek, frissen ültetett gyümölcsösök, sok cinkeodúval). Elértünk a Duna-gátra.
2. szakasz: Napozás és étkezés után (minden ellenőrző pontnál alaposan elláttak minket élelemmel) a gáton haladtunk végig. A lányok itt kérdezték meg másodszor (az út egyharmadánál), hogy mennyi van még hátra. (A kirándulás specialitása Dóri és a barátnője volt, akik Pepe igazolt hiányzását váltották ki.) A gáton a szegény tücsköket abajgattuk; a szerencsétlenek a túra útvonalára fúrták a lyukaikat, és rendületlenül próbáltak napozni. A 3. ellenőrző pontnál egy sakkállás várt ránk. (A túrázók játszottak a szervezőkkel, de a túrázók állása már reménytelen volt.)
3. szakasz: A hosszú bevezető úton a nagy melegben lányok (és mi is) alaposan elfáradtunk. Az egyik elágazásban nem jó irányt választottunk, de nem baj, így lett egy kis városnézés. Fagyizás, a Duna ellenőrzése (még meg volt) és fényképezések után érkeztünk meg. Jól sikerült, kissé fárasztó út volt.
Néhány ráckevei nevezetesség a fényképekről:
az iskola szép épülete; a katolikus templom (szobrokkal) és a Duna-parti vízipiac mellé épült református templom (szobrokkal, sírokkal); városháza; ráckevei híd (szobrok); képtár; Árpád-múzeum; szobrok az iskola előtt (pl. Petőfi-emlékszobor).
Érdekességek:
– Sajnos kimaradt a rác templom.
– Hazafelé nyílt terepen pihenő őzcsapatot láttunk.
– Hazafelé eltévedtünk (már odafelé sem biztos, hogy a legjobb utat választottuk). valahol letértünk az M0-sról, és Gyálig meg sem álltunk.
Képgaléria:
2011. 04. 02. Galgahévíz
Résztvevők: Edit, Gyuszi, Pepe
Típus: Galga 15 (GALGA Természetbarát Egyesület)
Az útvonal fontosabb állomásai: Galgahévíz, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola – Galgahévíz (kelet) – Galga part – Galga híd (4,42 km) – Galgahévíz (nyugat) – Sósi patak (7,24 km) – ÖKO-falu – Bika-tó – Szent András domb (11,92 km) – Magaslat (magasles) – Galgahévíz, iskola (16,5 km)
Összesen kb. 16,8 km.
Leírás és látnivalók:
Szép napos időt fogtunk ki, de nem volt túl meleg. (Talán ezt nevezik ideális kirándulóidőnek.) A túra legfőbb jellemzője a hangulatosság és a változatosság volt, valamint a helyi szervezők (tanárok, túrások és sok-sok diák) lelkes részvétele. A túra résztvevőinek egy része is lelkes patrióta diák volt, beszélgetéseikből megtudtuk a várható jutalmukat is.
1. szakasz: A községben hangulatos utcácskákat láttunk (köszöntgető helyiekkel); a Galga-parti rész, bár sík terep volt, a patak miatt változatosnak tűnt; a Galga-hídnál (Krisztus-kereszt) ismét találkoztunk a lelkes helyiekkel: sok diák és egy főszervező túrás, aki mesélt a kék négyzet helyi, önhatalmú felfestéséről. (Megjegyzendő, hogy a jelzéseken a helyiek is meglepődtek („a múlt héten még nem volt itt jelzés”).) Visszaértünk Nyugat-Galgahévízre (szép házak, szobor).
2. szakasz: A kék kereszt jelzésű hangulatos úton (Sósi patak, meredek domboldalak) eljutottunk a dombokkal ölelt Bika-tóig, és a messziről látszó ÖKO-faluig. Kerülgettünk sok-sok horgászt, az erdőben megkerültük a nagy tavat (amelyet az országos térkép is jelez), majd felkapaszkodtunk a Szent András dombra. (Editnek kissé nehezen ment.) Az itteni ellenőrző ponton megtudtuk, hogy a korábbi ellenőrző pont (+ a csokoládék) nem jött létre. A dombon megleltük a Szent András emlékkeresztet (és nagyszerű kilátást).
3. szakasz: Leereszkedtünk, majd felkapaszkodtunk egy másik magaslatra, és a meredek erdős oldal mellett, szántóföldeken keresztül (itt közelről láttunk egy méltóságteljesen kocogó nagy őzet) elértük Galgahévízt. A szélső házaknál rossz irányba fordultunk, kis kerülővel (hangulatos lépcső) értünk vissza az iskolához (világháborús emlékszobor, templom).
Érdekességek:
– Érkezéskor messziről láttuk Hévizgyörk szép templomait.
– Haza másik úton, Dány felé mentünk.
– Az ellátás kissé gyengébb volt a szokottnál, bár érkezéskor jól belaktunk (egy lépcső alatti asztalt foglaltunk el).
– Szinte még el sem indultunk, máris eltévedtünk, mert rossz felé fordultunk. (Úgy kiáltottak utánunk.)
– Állatok: békák, fácánhangok, rengeteg patás nyom, a tóban csobbanó halak.
– Nagyon jó időt (bő 3 óra) mentünk.
– Nem nagyon fáradtunk el, köszönhetően a jó időnek és a változatos tájnak.
– Közel van, szép volt; jövünk jövőre is.
Képgaléria:
2011. 04. 23. Mátyás-hegy
Résztvevők: Apu, Edit, Gyuszi, Pepe
Típus: magántúra
Az útvonal fontosabb állomásai: Kiscelli kálvária – Kiscelli múzeum – Mátyás-hegy – Kőfejtő – Remete-hegy – Fenyőgyöngye (3,5 km) – Árpád-kilátó (+ 1,8 km)
Visszafelé: Az Árpád-kilátótól kis kerülővel, azonos útvonalon.
Összesen kb. 11 km.
Leírás:
Az indulási hely az Országos Kék Túra kezdete volt (Amfiteátrum, Óbudai Egyetem).
Nagyon szép napos, de az erdőben nem túl meleg idő volt. A városban virágzott az orgona és valamilyen lila virágú fa; zsendült az erdő, a túra közben bőségesen találkoztunk rajzó rovarokkal. Láttunk fekete bóbitás énekesmadarat (fülemüle? barátka?), frissen kirepült kis farkatlan feketerigót, sok gyíkot. Hazafelé elkerültük az előre tervezett kiscelli zöldövezetet, legközelebb azon megyünk.
Fontosabb látnivalók:
1. Kiscelli kálvária. Tiszta, rendezett; elején a Luca-forrás; közepén a Szent Vér kápolna. Párhuzamosan haladtunk a zöldövezeti szakadékkal.
2. Kiscelli múzeum. Megkerültük; díszes monumentális épület, szoborkerttel. Utólag is érdemes elolvasni a történetét. (Zichy-birtok; kastély; trinitárius kolostor; kincstári kórház)
3. Mátyás-hegyi kőfejtő. A kőfejtők sajátos szépsége itt is érezhető volt. Összekapcsolható pl. a Róka-hegy kőbányájával, vagy a solymári Zsíros-hegy kőfejtőivel.
4. Mátyás-hegy. Kilátás; a Mátyás-hegyi barlang egyik északi bejárata.
5. Remete-hegy. Nagyon szép, gazdag épületeket láttunk. (Az egyik telken palesztin zászló lobogott.)
6. Fenyőgyöngye csomópont. Itt hallottunk a nevezetes étteremről.
7. Árpád-kilátó. Kényelmes szakasz volt, sok kidőlt fát láttunk az erdőben.
A kirándulás előtte betegeskedtünk (Edit, Gyuszi), ezért nem sajnáltuk, hogy kissé rövidre vettük a túratávot. Nem nagyon fáradtunk ki.
Képgaléria:
2011. 04. 30. Székesfehérvár- Sárpentele
Résztvevők: Edit, Gyuszi, Pepe
Típus: Sárpentele 15 teljesítménytúra – Széchenyi Zsigmond emléktúra
Szerző: Gyuszi
Az útvonal fontosabb állomásai: Fehérvár déli része (Alsóváros) – Sóstó – Sóstói lakótelep – Sárpentelei parkerdő (13,5 km) – Maroshegy, Palotaváros (6,5 km)
Összesen: 20 km
Kellemes időben, kissé csúszva kezdtük a túrát. (Pepe és Edit elrontotta a gyomrát, már az odaúton le kellett térni az autópályáról; a városban pedig a parkolás okozott gondot). Nagyon kedves szervezőmunkát végeztek a „hazaiak” (személyzet nélküli ellenőrzőpontok, itiner kérdések, rendezvények és nevezetességek felsorolása).
Az 1. ellenőrző pont az Aquamobil pavilonja volt, a kapcsolódó kérdés Beszédes József vízmérnök szobrán látható feliratra vonatkozott.
A várost elhagyva elértük a Sóstói Természetvédelmi területet, itt a jól járható tanösvényen haladtunk tovább. Nagyon szép, kellemes, árnyas környezetben természetközeli élmények értek minket (rétihéja, Kócsag-kilátó, magányos kis szárcsafióka halászata stb.)
A sóstói szakasz néhány igen szép területen haladt át, látnivalókkal (homokbánya, lődomb, „Három nővér” öreg fűzfák, bürühíd, erdei tanterem szigete, 3. ellenőrző pont).
Ezután elhagytuk Fehérvár külvárosát (némi eltévedéssel fűszerezve), majd egy napos, meleg, hosszú, jó 2 km-es, kemény járdás úton, a végén pedig egy felüljárón átmentünk a sárpentelei parkerdőbe. (Itt gyanús volt, hogy visszafelé buszra vártak a nagy túrázók.) Jól kitikkadtunk, de a parkerdő déli része megint szép, árnyas, kényelmesen járható volt. (Pepe végigcsinálta az erdei tornapálya állomásait, és jól kifáradt.)
A parkerdő északi részébe tértünk át, ahol kellemes erdei úton elértük a célállomást. Itt sok-sok gyereket, több rendezvény találkozópontját (pl. Városi természetbarát Találkozó), játékállomásokat (pl. tűzoltólétra – Pepe) és enni-innivalót találtunk.
Visszafelé úgy döntöttünk, hogy gyalog jövünk, másik útvonalon. Bár az út végére nagyon kifáradtunk (számításaim szerint felülről lett meg a 20 km), de utólag biztos, hogy megérte.
A P turistajelzésen, erdőben járva hagytuk el Sárpentelét (1+ km), az erdő melletti maroshegyi úton haladtunk a vasúti átjáróig (2+ km), itt kerékpárút következett (1+ km-es) az Alsóvárosi-rétek kétoldali mocsarán áthaladva, majd a városban a Bakony út, utána a Balatoni út (1,5 km).
Itt bizony tetszett, hogy a parkolás a túra útvonalára esett, így nem kellett visszatérnünk a belvárosba.
A nehézségekkel együtt jól sikerült, bár kissé kemény lett a túra.
Képgaléria:
2011. 05. 07. Farkasvölgy, Budakeszi
Résztvevők: Apu, Gyuszi, Pepe
Típus: magán
Szerző: Gyuszi
Az útvonal fontosabb állomásai: Farkasvölgy (1,8 km) – Rupphegy, Kakukk-hegy (1,6 km) – Csillebérc, KFKI (2,1 km) – Makkosmária (2,1 km) – Normafa (2,1 km) – Anna-rét (0,3 km)
Összesen kb. 10 km.
Leírás, szakaszok:
1. A Pillangó utcától metróval mentünk a Déli pályaudvarig, majd onnan 59-es villamossal a Farkasréti temetőig.
2. A ZH vonalon elértük az Ördög-hasadékot (Farkasvölgy). Hirtelen kapaszkodón, nagyon meredek, sziklás emelkedőn haladtunk, a szakadék melletti gerincen. (Kb. itt vetettünk le két felsőrész ruházatot.) Káprázatos kilátás „jobbra” (Széchenyi-hegy déli része, adótorony; de elláttunk pl. a Szabadság-szoborig is), majd a tetőről „balra” (Gazdagrét, Budaörs).
3. Lakóutcákon elértük a PN turistautat (meredek lejtő).
4. A PN vonalon komoly emelkedő a kakukk-hegyi volt turistaházig. Innen viszont széles, kényelmes, autóval is járható úton értük el a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet) csücskét. (Pihenőhely, túravonal-csomópont.) Vegyes, szépen rendezett erdők; a turistaúton Budaörsre tartó gyalogosokkal. Egy részük nem túrázó volt, mindennapi munkaútvonalukat tették meg.
5. S+, majd P vonalon elértük a makkosmáriai templomot. (Pihenőhely, túracsomópont.) Kőris- és csertölgy-erdők, éneklő sárgarigó; elhaladtunk a Végvári-(Szent Mihály-)szikla mellett. Ezen és a következő szakaszon hatalmas fákat láttunk (kérgükön 1951-es bevésések!).
6. A Z+ útvonalon az úttörővasút metszése, Anna-rét, Normafa elérése. (A korábbi Budakeszi –> Anna-rét úton a völgyben haladtunk (katonasír), most a gerincen.) A kilátás tökéletes volt. Azonosítottuk a Tündér-sziklát, az óbudai szigetet, a Hármashatár-hegyet stb.
7. Busszal a Déli pályaudvarig, onnan metróval, majd kocsival haza.
Fontosabb látnivalók:
1. Ördög-szikla, kőfejtő
2. KFKI
3. Végvári-szikla
4. Makkosmáriai kegytemplom
5. Normafa
Tapasztalatok:
Gyönyörű, nem túl meleg, de napos időnk volt. (Az időjárással majdnem mindig szerencsénk van. A kirándulás előtt napokig hideg, másnap egész napos eső volt.)
Túlöltöztünk (apu kabátot is hozott), és jellemzően hátizsákhiányunk volt. Nehezen tudtuk elcsomagolni a felsőrészeket, azaz mindig érdemes hátizsákot vinni.
A túra több szakasza nagyon kényelmes sétaút (KFKI – Makkosmária, Makkosmária <–> Normafa). Nem volt túl hosszú, és nem nagyon fáradtunk ki.
Hasonló kerülőt máskor is érdemes tervezni. A KFKI-től induló budaörsi túravonal is nagyon megtetszett, lehet hogy erről az oldalról érdemes becserkészni Budaörsöt.
A tömegközlekedéssel nagyon könnyen, nagyon komoly túracsomópontok is elérhetők (Budakeszi, Normafa, KFKI). Ennek ellenére a tömegközlekedés lassít és fáraszt, tehát érdemesebb közelebb állni az autóval.
Képgaléria:
2011. 05. 21. Piliscsaba, Sziklakerülőó
Résztvevők: Apu, Edit, Gyuszi, Pepe
Típus: Sziklakerülő teljesítménytúra
Szerző: Gyuszi
Kedves ismerősként üdvözöltük a tájat, ezt a szép túrát már tavaly ősszel megtettük egyszer. (Az útvonalleírást lásd ott.)
Térkép nélkül és gyorsan haladtunk (Pepével előrementünk rekordot dönteni), a tavalyi őszi hangulat után megismertük az erdő és a környék nyári ízeit. Ránk köszönt az Iluska-forrás, barátként izzadtuk végig a Fehér-hegyet (ősszel visszajövünk gombázni!), átkaroltuk a megkerülendő Sziklát, és a visszaúton is jól kiléptünk. (Persze kis változás mindig van. Most például egy régi kis vasúti alagúton hagytuk el a községet; a visszaúton pedig nyomát sem láttuk a tó méretű belvíznek.)
A vendégfogadás kicsit gyengébb volt (kevés hely, nehezen tudtunk leülni), és elég sokat vártunk Editre és Apura. El is határoztuk, hogy többet nem érdemes előresietni a rekordhajhászás miatt.
Csak azt sajnáltuk, hogy – mivel most már érezhetően edzettebbek vagyunk – kissé rövidnek találtuk a távot.
Képgaléria: