Itt voltunk

Húzás ki a levegőre!!!

  2010. 05. 22-23. VII. Mátrai csillagok éjszakai teljesítménytúra

 

Hirtelen ötlettől vezérelve Pünkösd vasárnap útra keltünk.

A rajtból tömegesen indították a túrázókat, így a térképet, az útvonalleírást nem kellett figyelni. A meredek Sár-hegyen indultunk felfelé egy vízmosásban. (Nagyon meredeken nagyon fel!!! Ráadásul Pepét letarolta egy nagyse...ű gyerek.) Naplementekor értünk a tetejére, a látvány fantasztikus volt. Innen egy szűk ösvény vezetett a Szent-Anna-kápolnához. (Vigyázz kő! Vigyázz fa! Vigyázz gödör!)

A kivilágított kápolna melletti tóban iszonyat hangos békák voltak. Sárban dagonyázva elértük a Mátra Szakképző Iskola hátsó kerítését, ahol vaddisznók röfögtek ránk. Még jó, hogy az előttünk haladók sikolya mutatta az utat. Kiértünk a kerékpárútra, majd tovább dagonyázva a Kozmáry-kilátóhoz jutottunk. Életmentő csokival felszerelkezve visszaindultunk a kerékpárúthoz. (Itt már éreztük, hogy innivaló nélkül hosszú lesz a túra, persze utcai csapot a céltól 300 m-re találtunk.)

A széles, kényelmes és enyhén lejtős kerékpárúton először felüdülés volt lépkedni. Világított a Hold, daloltak az éjjeli madarak, tücskök ciripeltek. Pár száz méter után fájdalmas volt a betonon caplatni. Beérve Gyöngyösre utcákon tekeregve a célba értünk, ahol életmenő tea és zsíroskenyér, valamint sok-sok boldog és kimerült túrista várt minket. Csak elvétve láttunk sármentes lábat.

 

2010. 07. 24. Szamárkő

 

2010. 09. 18. Piliscsabai negyvenesek

 

 

Résztvevők: Edit, Gyuszi, Pepe

Típus: Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúra

Szerző: Gyuszi

 

Az útvonal fontosabb állomásai: Piliscsaba – Klotildliget – Iluska-forrás – Fehér-hegy – Sziklakerülő – Piliscsaba

 

Leírás:

Kellemes őszi időben, igazi élmény volt a túra.

Még gyakorlatlanok voltunk, már az indulásnál eltévedtünk (igaz, többször is rossz irányba küldtek minket). 20 perces bolyongás után sikerült visszatérnünk a rajthelyhez, ahonnan új idővel, újra elindultunk. Ezután viszont az út minden percét élveztük.

Sokszínű, érdekes házak mentén jutottunk ki Piliscsabáról. Élveztük a P+ turistautat, mely az Iluska-forráshoz vezetett; élveztük az erdő illatát, a mély vízmosásokkal és árkokkal tarkított emelkedőt, a jó időjárást.

Épp jókor bukkantunk a forrásra (működött) és az ellenőrző pontra (csokoládé); jól esett a csoki, majd az út változatos folytatása. Réteken vágtunk át, majd szó szerint felkapaszkodtunk a meredek Fehér-hegyre. Itt örök élmény várt reánk: életünk legnagyobb méretű őzlábgombáit láttuk, töméntelen mennyiségben. (Jövő ősszel visszajövünk, nagy hátizsákokkal!)

Gyönyörű kilátás nyílt a Sziklakerülés során, egy szépen kiépített szintvonalon haladó turistaúton; érdemes volt megkerülni a Sziklát (oldalában emléklappal); és élmény volt a hazafelé úton az erdő típusának, stílusának a megváltozása. (Szép teraszos kiképzésű volt, más illattal, mint az első – harmadik szakasz.)

A visszaút is egyedire sikerült. Újabb lombos erdőtípus (óriási kőrisek); a községben pedig tó nagyságú belvizet kerülgettünk. Érkezéskor kedvesen fogadtak minket, és jólesően ettünk-ittunk.

 

Bizony, szép ez a Pilis!

 

2010. 09. 26. Csepel-sziget szívében 

 

2010. 10. 23. Abasár

 

Résztvevők: Edit, Gyuszi, Pepe

Típus: Aba Sámuel 15 Emléktúra

Szerző: Gyuszi

 

Az útvonal fontosabb állomásai: Abasár (általános iskola) – Szent Anna-kápolna (2,5 km) – Mátrafüred – Kozári-kilátó (4,5 km) – Visszaút (össz: 14 km)

 

Leírás:

Szép őszi napon, kellemes időben jártuk be az útvonalat. Változatos volt a terep (emelkedők és lejtők, erdők és rétek, vegyes fatársulások), tetszett Abasár (zegzugos utcácskák, meredek domboldalon, Aba Sámuel emlékét ápolva) és a modern hangulatot árasztó, sok kirándulóval büszkélkedő Mátrafüred.

Már az indulás előtt megtekintettük a faluszéli csinos, fatornácos Szent János-kápolnát.

Hosszú, kanyargós emelkedőn értünk el a Szent Anna-kápolnához. Ez (komolyabb) műfajú, mint az előző volt: dombtetőn nagy kápolna, szépen karbantartott téglaelőtérrel, szobor kereszttel. A környező tó és kezdődő nagyerdő is kiemeli az épületet.

Mátrafüredre a széles és hosszú vitorlázó repülőtér mellett vezetett el az utunk. A tér végén letértünk a kijelölt útról (sőt másokat is meggyőztünk a hamis útvonal helyességéről), nyugatról kerültük meg a Pipis-hegyet, de utólag nem bántuk. Szép kilátás nyílt a dombtetőről, a cserjés-ritkás-alacsony fás terület járható volt, és így egy hosszabb útszakaszt nem kellett kétszer (oda-vissza) megtennünk. (Akik az eltévedés után inkább visszafordultak, így jártak.)

A mátrafüredi útvonal már ismerős volt, tavaly egy szakaszát bejártuk osztálykiránduláson illetve az éjszakai túrán.

A Kozári-kilátó megfelelő cél volt: hosszas kapaszkodó után komoly építmény (csigapalástú hengeres torony), szép kilátással, a több lehetséges útvonalon érkező túrázók találkozóhelyével.

A visszaúton jelöletlen, illetve a S jelzésen elgyalogoltunk az Erdészeti Szakközépiskola mellett, és a vitorlázó repülőteret keletről kerültük meg. Ismét szép úton, a Bene-patak völgye melletti vegyes fák között haladtunk. (Élmények: a szakközépiskola korona-kiállítása, illetve hosszadalmas vaddisznó-etetés).

A Szent Anna-kápolnától visszafelé már könnyebben lépkedtünk: lefelé haladtunk a szőlők között, ismert úton.

Végül a célbaérés után egy kis fényképezgetés: az abasári templom kegyhellyel és mellékkápolnával, Aba Sámuel szobra és egy fából készült kedves „falukapu” voltak az áldozatok.

Kimaradt a temetőkápolna, pedig messziről láttuk a tornyát (csak zegzugos utcán érhettük volna el); legközelebb megnézzük.

A túra legfőbb értéke a változatosság (és az emberléptékűség) volt. Kifáradtunk, de jól esett.

 

 

2010. 11. 04. Budakeszi

 

Résztvevők: Gyuszi, Pepe

Típus: magán

Szerző: Gyuszi

 

Az útvonal fontosabb állomásai: Észak-Budakeszi – Budakeszi Kálvária – Makkosmária – Anna-rét – Normafa – Széchenyi-hegy

 

Leírás:

Kellemes őszi idő, szép napsütés várt ránk. Tömegközlekedéssel eljutottunk Budakeszi és Buda határáig. Megtekintettük a Szarvas tér nevezetességeit (szobrok, emlékplakettek), majd a városban, kertes házak között haladtunk. (Kimaradt az adventista templom.) A nevezetes Budakeszi Kálváriát nehezen fényképeztük le. (Rossz irányból kerültünk; alulról csak részletei fényképezhetők, de Pepe felülről bemászott.) Ezután eltévedtünk (sajnos nem hallgattam Pepére), így csak elég hosszú kitérő után tértünk vissza a helyes útra.

Erdészúton, majd a P útvonalon elértük a makkosmáriai kegytemplomot, a környék leghíresebb nevezetességét. Megpihentünk (nagy pihenőtér és elágazási csomópont van itt), templomot fényképeztünk kívülről-belülről (szép volt), majd a Normafa felé indultunk. Ismét majdnem eltévedtünk, de S és erdészeti útvonalon elértük a szépen gondozott katonasírt.

Ezután (szerencsére) ismét rossz felé kanyarodtunk, így az úttörővasút metszése után az Anna-rét északi részére kerültünk, és így bejárhattuk a hosszú rétet. Napsütötte, hangulatos, sok kirándulóval tarkított úton értünk a Normafához. (Nevezetességek: Anna-kápolna, graffiti pad, Normafai emlékszobrok.)

A kilátás a Normafától páratlan szépségű. Itt több étkezde van, jól be is kajáltunk.

Az úttörővasút vonala mellett dél felé mentünk, elhaladtunk a monumentális Széchenyi-hegyi TV-adó mellett, melynek nagysága még a fényképeken át is érezhető. Igen meredek lejtőn ereszkedtünk le az Úti Madonna kápolnáig, s így az utolsó célunkat is elértük. A visszakapaszkodás már gyerekjáték volt, a fogaskerekűig könnyedén elsétáltunk.

Szép volt, tartalmas volt, hosszú volt, elfáradtunk.

 

Tanulságok:

Kicsit sok volt a keresés, az eltévedés, az üresjárat. (Az első utaknál ez persze gyakori.) Pepe hamar morogni kezdett (nem szeret a házak között járni, nem szeret eltévedni, feleslegesen gyalogolni stb.) Hazafelé a 67-esen már kifejezetten éreztem, hogy ideje hazatérni.

Érdemes visszatérni, az Anna-rét felől északra haladni, vagy a Budakeszi –> Normafa utat másik vonalon megtenni. Talán a svábhegyi Z turistautat is bejárhatnánk egyszer.

 

 

2010. 06. 03. 3. Intersport túranap

 

A rajtnál meglepően sokan összegyültünk, pici gyerekektől a nagymamákig minden korosztályból. Iskolaudvarról indultunk, ahol a hangulatfelelős bíztatott mindenkit, hogy a Róka-hegyről integessen. (Fent a magasban az első rajtolók már integettek is!)

A szalagozásnak és a nagyszámú résztvevőnek köszönhetően útvonalleírást nem kellett használni.

Hosszú (és kimerítő) lépcsősor vitt vel a Róka-hegyre, ahol páratlan kilátás fogadott minket. Kettéváltunk gyorsabbakra és botladozókra, így az első csapatban Gyuszi és Pepe, míg a másodikban Dóri és Edit gyalogolt végig a József-hegy, majd a Puszta-hegy mellett. Friss levegő, kellemes idő és hangulatos ösvények jellemezték az utat.

Némi szuszogás (vízszintes terep) után nekivágtunk a Kő-hegynek. A csúcsra felérve megkaptuk a beígért csemegét és a pecsétet füzetünkbe, majd visszafordultunk a rajt/célba.

Kényelmes és látványos túránk volt.

 

 

2010. 12. 18. Csepel sziget túrázója 2.